Folytatjuk a sorozatot az Isten képére teremtett emberről. Most az ember teremtéséről lesz szó. Olv. 1Móz 1,26-27 és1Móz 2:7

Nem foglalkozunk most az ember teremtésének minden részletével, csak a következőkkel: 1. Az ember teremtésének előzményei. 2. Az ember teremtésének a célja. 3. A férfi, a nő és a házasság. 4. Az ember hármassága.

1.) Az ember teremtésének előzményei

(1) Mielőtt Isten a mindenséget teremtette, az Ő tervében már benne volt az ember. Olv. Péld 8,22-31. Itt J. Kr.-ról van szó. Ő az Úr útjának a kezdete, mert Ő az út, és Ő a kezdet. És Ő az, Aki „örök időktől fogva felkenetett”. J. Kr. az, Aki nem teremtmény, hanem született, „a halmoknak előtte”. Ő volt az Atya „gyönyörűsége mindennap”, Aki játszott (= nevetett, mosolygott) az Atya előtt minden időben.

És ezek után olvassuk a megdöbbentő kijelentést, Péld 8,31: Játszva az ő földének kerekségén, és gyönyörűségemet [lelve] az emberek fiaiban. Az Atya már akkor gyönyörűségét lelte a Fiúban, a Fiú pedig az emberekben, az emberek fiaiban. Látta előre az ember bukását, de a megváltását is. Nyilván nem a bukott emberben gyönyörködött, hanem azokban, akik majd hisznek Benne, a megváltottakban, akiket Ő a terve szerinti emberekké tesz!

Ilyen emberekről szól az Ige az Ef. levélben. Ef 1,3-5 Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden szellemi áldással a mennyekben, a Krisztusban, Aszerint, amint magának kiválasztott minket Ő benne a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Ő előtte. Szeretet által eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az Ő akaratának jó kedve szerint.

Az ember teremtésének a célja a megváltottakban valósul meg. Csak ők az Isten képmású emberek! A többieket sem hagyta el Isten, hiszen mindnyájan ilyenek voltunk. Egészen a halálukig hívja és várja őket is, hogy Kr.-ban gyermekeivé legyenek.

(2) A Sátán lázadása az ember teremtése előtt.

1Móz 1,1-2: Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta vala, és sötétség vala a mélység színén, és az Isten Szelleme lebeg vala a vizek felett. Régebben, amikor sorba vettük Mózes 1. könyvét, szó volt arról, hogy az 1 és a 2. vers közötti időben történt a Sátán lázadása. Kezdetben Isten a földet is szépnek és tökéletesnek teremtette. De amikor a Sátán fellázadt, akkor az Úr a földre vetette. Ez 28,17a: Szíved felfuvalkodott szépséged miatt; megrontottad bölcsességedet fényességedben; a földre vetettelek… Itt a földön a Sátán rombolt és pusztított, mert ő ilyen. Ján 10,10: A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson. Így lett a föld kietlen, puszta és sötétség a mélység színén.

Akkor Isten 6 nap alatt helyreállította a földet, és utána megteremtette az embert, aki már a teremtés előtt, sőt örök időknek előtte benne volt az Ő tervében.

2.) Az ember teremtésének a célja

Milyen célból teremtette Isten az embert? Azt olvastuk, hogy: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. Az Isten képére teremtett ember mintegy Isten képviseletében, az Ő helytartójaként a földön való uralkodásra teremtetett. Mert a Sátán továbbra is itt volt, noha bejárása volt Isten elé is. Az Úr azt akarta, hogy a helyreállított földön ne a Sátán, hanem az ember uralkodjon. Az embernek kellett művelnie és őriznie a kertet, ahová Isten helyezte. Uralkodhattak volna a kígyó képében megjelent Sátánon is, amikor kísértette őket.

Különös volt a Sátán kísértése, mert azt mondta: Ha esznek a tiltott gyümölcsből, olyanok lesznek, mint Isten. De az ember a teremtésétől kezdve hasonló volt Istenhez, csak még növekednie kellett volna az Úrral való közösség, engedelmesség és az Úr megismerése által. Mikor egy gyermek megszületik, olyan, mint a szülei, de pici korában ez még nem nagyon látszik. De mikor felnő, egészen olyan lesz. Nemcsak a külső vonásaiban, sokkal inkább a belső tulajdonságaiban.

De az ember a Sátánra hallgatott, és a Sátánhoz kezdett hasonlítani, mert a Sátán lett a szellemi atyja. Az Úr Jézus azt mondta azoknak, akik nem hittek Benne:

Ján 8,44a: Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni.

Az ember elbukott, nem uralkodott a kígyó fölött, és a Sátán rávette, hogy a másik emberen akarjon uralkodni, másokat hajtson hatalma alá, és ne a földnek legyen olyan jó gazdája, amilyennek Isten gondolta. Az Úr látta ezt előre, és előre gondoskodott arról, hogy az emberrel mégis elérje azt a célt, amiért teremtette.

Sőt, J. Kr. áldozata árán az ember többet kaphat, mint amit elvesztett. Ugyanis Isten azt az embert, aki hisz J. Kr.-ban, gyermekévé fogadja, újonnan szüli, így a Sátán helyett Isten lesz az Atyja, és Isten a saját Szellemét és tulajdonságait plántálja belé.

Isten azokkal az emberekkel éri el azt a célt, amiért az embert teremtette, akik hisznek J. Kr.-ban. Csak azokkal! A többiek sorsa egészen más lesz.

Felsorolok néhány célt, amiről később majd egyenként szeretnék szólni.

Isten az embert választási, döntési lehetőséggel teremtette.

Gyermekének teremtette. A Magával való közösségre teremtette.

A munkatársának teremtette. A Sátán elleni harcosának teremtette.

Dicsőségre teremtette. Uralkodásra teremtette.

3.) A férfi, a nő és a házasság

Így olvastuk: Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket. Isten képe és hasonlatossága az emberben az is, hogy ffi és nő. A teremtéskor Éva benne volt Ádámban. Ezzel az Úr azt jelenti ki, hogy a Gyülekezet benne volt Krisztusban! Ef 5,30-32: Mert az Ő testének tagjai vagyunk, az Ő testéből és az Ő csontjaiból valók. Annak okáért elhagyja az ember atyját és anyját, és ragaszkodik az ő feleségéhez; és lesznek ketten egy testté. Felette nagy titok ez: de én a Krisztusról és a Gyülekezetről szólok. Minden házasság értelme, hogy kiábrázolja J. Kr.-nak ezt a nagy szeretetét, ragaszkodását a Gyülekezethez, a megváltott emberhez. Azt a csodát, hogy J. Kr.-al egy testté lesz a megváltott emberekből álló Gyülekezet. Így teljesedik be, hogy az ember Kr.-al együtt uralkodik. Ef 2,4-5: De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett, Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg!) És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban:

Szörnyű, hogy a bukott emberben a bűn ezt csodát is tönkreteszi. Ezt a szent és titokzatos egységet megcsúfolja a házastársi hűtlenség, a paráznaság, a többnejűség, a válás. Az Úr azt mondta, olv. Márk 10,6-9. …Annak okáért, amit az Isten egybe szerkesztett, ember el ne válassza. A lázadás újabban az, hogy az ember annyira lábbal tiporja a házasság szentségét, és azt, amit a házasság jelképez, hogy nemcsak a férfi és nő kapcsolatát mocskolta be, hanem még azt is maga akarja megszabni, hogy férfi, vagy nő, vagy valami más akar lenni.

4.) Az ember hármassága

Azt olvastuk: És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek leheletét. Így lőn az ember élő lélekké.

(1) Az ember élő lélek. Az emberre legjellemzőbb a lelke.

Az angyalok szellemek. Zsid 1:14-ben angyalokról olvassuk: Avagy nem szolgáló szellemek-e mindazok, elküldve szolgálatra azokért, akik örökölni fogják az üdvösséget?

Isten is szellem. Az Úr így mondta a samáriai asszonynak: Ján 4,24: Az Isten szellem: és akik őt imádják, szükség, hogy szellemben és igazságban imádják.

(2) Az ember hármasság: test, lélek és szellem.

Nem kettősség: test és lélek! Isten is hármasság: Atya, Fiú és Szent Szellem.

Az ember bukása előtt ez a hármasság harmóniában volt. Az ember földből való teste és az Istenből való szelleme alkalmassá tette arra, hogy a földön uralkodjék. A szelleme, hogy uralkodjék, a teste, hogy a földön uralkodjék.

A bűneset előtt az ember szelleme vezette a lelkét, a lelke pedig a testét.

Az ember bukása után óriási feszültség lett az emberben.

A szelleme a Sátán uralma alá került, és Isten számára halott lett. A lelkét már nem az Istenből való szellem vezette, hanem a sátáni szellem, ami naggyá tette az ember lelkét, hogy mintegy istenként az uralkodjon. A lelke döntötte el, hogy mi a jó, mi a rossz. Azonban az ember lelke a bűn miatt a teste befolyása alá került, ezért az újonnan nem született ember test szerint dönt. Jellemző, hogy a Biblia sok bűnt úgy említ, hogy a „test cselekedetei”. Noé idejében azt mondta az Úr: 1Móz 6,3: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test.

Az ember teste a bűn fészke lett. Az Ige bűn testének nevezi. Róm 6,6: Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste. Róm 7,18a: Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó.

Ugyanakkor Isten gyermekeinek a teste a Szt. Sz. temploma lett. Micsoda feszültséget okoz ez a hívő emberben!

Az ember teste és lelke sok problémát okozhat a hívő embereknek is. Azért, mondta az Úr: Luk 14:26 Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli… még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom. A testünkről pedig azt mondja az Ige: 1Kor 9:27 megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy… valami módon méltatlanná ne legyek. Ez a feszültség majd a feltámadás vagy az elragadtatás alkalmával a testünk elváltozása után szűnik meg.

A test, lélek és szellem kérdéskörről később még részletesebben szeretnék szólni.

Befejezés

Micsoda az ember, hogy Isten a maga képére teremtette? Micsoda az ember, hogy Isten nagy feladatokat bízott rá? Micsoda az ember, hogy a Sátán mindenképpen el akarja téríteni ettől a céltól?

Kicsoda Isten, hogy Fia élete árán is érvényt szerez örök tervének mindazokban, akik hisznek Benne és Reá bízzák magukat?

Micsoda az ember, és Kicsoda Isten, hogy az ember bukása miatt J. Kr.-ban új teremtést hoz létre?  2Kor 5,17: Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés [az]; a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden. Ámen.